logo Oszd meg a fontos dolgokat!

Az apa elhagyta feleségét és két gyerekét. Harminc évvel később egy pincérnő arca valakire emlékeztette őt, majd EZT tette.

Egy válás mindig nehéz dolognak számít úgy a felnőttek, de legfőképp gyerekek számára. Nehéz lelki megterhelést jelent az érzelmi kötődés miatt. Ez Sean Whalen története. Sean pontosan emlékszik arra a napra, amikor ő, anyja és fiatalabb testvére képtelenek voltak hazamenni, mert apjuk kicserélte a zárakat. Ma, Sean egy háromgyerekes apuka, aki egy csodálatos dolgot tett miután egy vendéglő pincérnőjének arca emlékeztette őt az egyik saját élményére.

Egy napon Sean elvitte gyerekeit egy kínai étterembe, ahol mély felfedezésben volt része. Az ott dolgozó pincérnő emlékeztette őt valakire. Az anyjára. És abban a pillanatban felfogta, hogy csak az anyjuknak köszönheti ő meg a testvére azt a rengeteg jót, amiben egész életük során részesültek. Sean megérezte, hogy a pincérnő is egy anya, akit valószínűleg elhagytak, ugyanúgy, mint az ő anyját. Ezt írta Facebook oldalára:

Ha tetszett ez a bejegyzés, oszd meg Megosztás Facebook-on

VÁLÁS.
”Az a nap, amikor anya és apa elváltak, örökre beleégett a fejembe. Apa és én veszekedtünk. Én, a kisöcsém és anya el kellett hagyjuk a saját házunkat, mert apa teljesen megőrült. Aznap éjszaka egy hotelban aludtunk. Másnap viszont képtelenek voltunk bejutni a házba, mert apa kicseréltette a zárakat. Emlékszem, amint anya meg ő az ajtóban dulakodtak, ugyanis anya be akart jutni a házba, hogy legalább a ruháinkat hozza el. Azonban apa nem engedte be őt, Nem engedett be minket. Később rendőri kíséretben mentünk vissza a lakásba.
Sosem felejtem el, ahogyan a rendőrök egy fekete szemetes zsákot nyomtak a kezembe mondván, hogy van 10 percem az alapvető dolgaimat összeszedni. Csak annyi ruhát voltam képes magammal vinni, ami abban a zsákba belefért. Az volt az utolsó nap, amikor átléptem a küszöbét annak a lakásnak. A lakásnak, amelyben felnőttem. Nem vihettem magammal a baseball trófeáimat. És egyetlen egy baseball kártyát sem vehettem el az többezres gyűjteményemből. Basszus, még a kis teknősömet is ott kellett hagynom. Én, anya és a kisöcsém egy öröklakásba költöztünk, ami teljesen üres volt. Még egy ki***tt ágy sem volt benne. Mindent, amivel berendeztük később, a templomi gyülekezet tagjaitól kaptuk: az ágyat, csészéket, kanapét, serpenyőt, sőt még az ételt is. Később megtudtuk, hogy apa kiürítette a számlánkat, egyszóval anyát teljesen pénz nélkül hagyott. Ő meg cse**ül nem tehetett semmit. Se család. Sem igazi segítség, csak rengeteg ismeretlen ember a gyülekezetből.”

“Mind a mai napig képtelen voltam felfogni, hogy anya hogyan volt képes ezt végigvinni. Hogyan volt annyira erős, hogy ne dobja be a törölközőt. Én azt tettem volna. Tisztán emlékszem, amint több éjszaka is elsétáltam a szobája előtt és láttam, ahogy térden állva imádkozik. Csak elképzelni tudom, hogy miről szólhattak ezek az imádságok. Csak elképzelni tudom, hogy miről beszélgethetett ő Istennel. És csak elképzelni tudom, hogy hány könnycsepp gördült le az arcán azért könyörögve, hogy véget érjen ez az egész. Én mindennap fájdalmat éreztem, ott, belül. Rengeteg dolgot megkérdőjeleztem. De ő, két fiúgyerek anyja, soha nem adta fel. Egyetlen egyszer sem!”

× Like-old oldalunkat a Facebook-on Már Like-oltam
×

Minden nap új témákat töltünk fel

Like-old oldalunkat a Facebook-on