logo Oszd meg a fontos dolgokat!

"Csak akkor értettem meg, hogy min is mehetett anya keresztül anno, amikor nekem is több munkahelyem kellett legyen azért, mert egyedülálló szülő lettem. Gyerekkoromban képtelen voltam felfogni, hogy anya mekkora áldozatokat is hozott azért, hogy a kisöcsém meg én minden megkapjunk, amire csak szükségünk volt. Folyamatosan pörögnie kellett. A belét is kidolgozta azért, hogy nekünk jó legyen. Dolgozott, ember, érted? Keményen."

Ha tetszett ez a bejegyzés, oszd meg Megosztás Facebook-on

“Ma este, én és a két kisfiam elmentünk abba a silány kis kínai étterembe, amit mindhárman úgy szeretünk. Ma egy új pincérnő szolgált ki bennünket. Úgy kitűnt a többiek közül, mint egy merev kisujj. A tulajdonosok kínaiak. Az alkalmazottak kínaiak. És ott volt ez a fehér pincérnő, aki fantasztikus volt. Folyamatosan a fiaimat dicsérte, hogy milyen jólneveltek. Megettük a vacsoránkat. Rövid beszélgetések többszöri rendelés után az az érzésem lett, hogy ez a pincérnő is egy anyuka, ráadásul egyedülálló, aki mindent megpróbál, hogy mosolyogni tudjon. És akkor megsajdult a szívem. Az én anyám juttatta eszembe. Láttam a kettejük közötti hasonlóságot. Egy egyedülálló anya. Lehet az ő döntéséből. Lehet, hogy akarata ellenére. “

"És mégis dolgozott szerda éjszaka azért, hogy kenyeret varázsoljon az asztalra és cipőt a gyerekei lábára. Nem vagyon miatt. És nem is a státuszért. Hanem a túlélésért dolgozott. Együtt éreztem vele. Folyamatosan anyámra gondoltam és arra, hogy milyen nehéz is lehet egy egyedülálló nőnek a család összetartásától a kenyér keresésre váltani. El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet ez egy anya számára. Tudom, hogy a borravalóm nem fogja megváltoztatni a helyzetét. Tudom, hogy a borravalóm nem elengedő arra, hogy eltartsa a gyerekeit sem, hogy megtöltse vele a hűtőt. Viszont reméltem, hogy boldogabban megy haza gyerekeihez, mint ahogy otthon hagyta őket. Nem tudom a teljes történetét. Nem is kell tudnom. De úgy éreztem, hogy amit tettem segített neki túlélni ezt az éjszakát és erőt adott a holnapi naphoz. Reméltem, hogy anno valaki ugyanezt megtette az én anyámmal is. Nem akartam sosem megtudni, hogy milyen érzés ez."

× Like-old oldalunkat a Facebook-on Már Like-oltam
×

Minden nap új témákat töltünk fel

Like-old oldalunkat a Facebook-on