Amikor a szülőknek be kellett azonosítaniuk fiuk holttestét a halottasházban, még nagyobb sokkal kellett szembesülniük. Teljesen összetörtek ezután!...
Egy Koreában szolgáló amerikai katona végre hazamehetett Los Angeles-ben. Amint repülője landolt, a férfi azonnal felhívta szüleit, hogy elújságolja nekik a jó hírt. - Anya, apa, hazamegyek. De kérnek kell tőletek egy szívességet. Engedjétek meg, hogy magammal vigyem egy barátomat. A szülők természetesen beleegyeztek a kérés teljesítésébe.
De valamit tudnotok kell. Ez a barátom elvesztette egyik lábát és kezét egy ütközés során -folyatta. Sajnos nincs otthona, ahova menjen, ahol várnák őt. Az szeretném, hogy velünk legyen. A szülők ebbe, így, már nem egyeztek bele, viszont felajánlották, hogy segítenek a bajtársnak lakást találni. Anya, apa, nem! Én azt akarom, hogy velünk éljen. - mondta, majd letette a telefont.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy a szülők fiuk felől hallottak. Másnap ismét csengetett a telefon. A rendőrség volt az. A fiuk leszökött egy szikláról. Öngyilkos lett. A szülők teljes sokkban azonnal Los Angeles-be mentek a követkerő repülővel. A halottasházban a beazonosítás során kiderült, hogy valóban az ő gyerekük fekszik ott. A kezdő sokk után következett egy újabb, ugyanis észrevették, hogy a test nem teljesen ép. Hiányzik az egyik kara és lába. És rögtön tudták... A szülők azonnal rájöttek, hogy mindez idő alatt a fiuk nem barátjáról, hanem saját magáról beszélt.
Ez a történet tragikus, de nagyon sokat tanulhatunk belőle. Túlságosan nagy hangsúlyt fektetünk a külalakra, arra, hogy hogyan nézünk ki. Mindig annak függvényében kezelünk valakit, hogy mennyire szép vagy egészséges.
Amikor egy baleset, betegség vagy csupán a kor megváltoztatja az embert, az érintettek de az őket körülvevők is nehezen birkóznák meg vele. Ilyenkor van a legnagyobb szükség a feltéten nélküli szeretetre és végtelen támogatásra – főleg azoktól, akik a legközelebb állnak hozzánk. Fontos észben tartanunk, hogy bármi történjék is, úgy kell elfogadni a másikat, ahogy van – nem számít, ha mozgássérült vagy más betegsége van, esetleg a bőrszíne különbözik a miénktől.
