A gyerekek féltek az anyjuktól kiskorukban. Most, hogy felnőttek, szívbemarkoló dolgot akarnak mondani neki
Egy felnőtt lány levelet írt anyjának, ami könnyeket csalt a nő szemébe. Noha ezek nem a szomorúságtól bukkantak elő... Ahhoz, hogy valaki ilyen szépen és tapintatosan fogalmazzon, igazán jó nevelésre van szüksége.
"Gyerekkoromban azt hittem, hogy te vagy a legrosszabb anya. Minden gyerek anno finomságokat evett reggelire, nekem pedig tojást meg zöldségeket kellett ennem. Ugyan ez volt a suliban is. Az osztálytársaim kaptak második reggeli it, chipset vagy édességet... nekem meg szendvicset kellett ennem. Ami pedig a legrosszabb volt, hogy tudtam, a másik két testvérem is ugyanezen megy keresztül, gondoltam, mind hármunknak ugyanaz a rossz anya jutott.
És ez csak a kezdet volt. Ha ki akartam menni játszani a pajtásaimmal, akkor mindig ki volt kötve, hogy pontosan hányra érjek haza és még 5 perc késés sem volt megengedve. Mindemellett minden egyes nap fürödnöm kellett és más ruhát felvenni a suliba, amíg a többi osztálytársam hordhatta egy teljes hétig ugyanazt a ruhát s nem történt semmi...
Sosem aludhattunk sokáig. Még ha egy fárasztó pénteki nap után csak este kilenckor kerültem ágyba, másnap megint fel kellett kelnem reggel nyolckor. Semmi kegyelem! Mosogatnunk kellett, összefogni a ruháinkat - be voltunk fogva a házimunkába. Utáltuk!
