A nő azt hitte, hogy megmentett egy kutyát, de ahogyan a kutya látja a történetet, az felbecsülhetetlen.

A szemeink akkor találkoztak, mikor ez a nő a folyosón haladt el majd bekukucskált a kutyaólunkba. Azonnal éreztem, hogy segítségre van szüksége és tudtam, hogy segíteni is fogok neki!

Csóválni kezdtem a farkam, nem túlságosan, hogy ne ijedjen meg. Aztán benézett a ketrecembe... nem szerettem volna, hogy észrevegye – ma még nem sétáltam. Néha az állatgondozók túlságosan sokat dolgoznak és nem jut idejük megsétáltatni mindenkit... nem akartam, hogy sajnálja őket. Ahogy azt sem, hogy engem sajnáljon, mikor elolvasta a névjegykártyám és a rajta álló történetem, a múltam. Én csak a jövőre akarok gondolni és szeretném, ha meg tudnám változtatni valaki életét.

Majd letérdelt és puszikat küldött felém, én viszonzásul pedig odadugtam a fejem. Ő megsimogatott. Éreztem, hogy sóvárog a társaság után. Majd egy könnycsepp csordult le az arcán és hogy megnyugtassam őt, felemeltem a mancsom és rátettem a térdére. Nem sokkal ezután kinyílt a ketrecem ajtaja és olyan nagy mosollyal fogadott engem ez a nő, hogy képtelen voltam nem az ölébe ugrani. Ott, akkor megígértem, hogy mindig vigyázni fogok rá, hogy mindig ott leszek mellette.

Ma megmentettem egy embert.

Oszd meg ezt a szívmelengető történetet.