logo Oszd meg a fontos dolgokat!

A lány nagyapja halálos ágya mellett ült, amikor kinyílott az ajtó. Hogy ki állt ott? Nem fogjátok elhinni!

Az igaz barátság csodákra képes. Erről tesz tanúbizonyságot a következő történet is, amelyet egy unoka fog elmesélni, aki már felnőtt nő. Emlékei szerint, gyerekkorában minden szombaton a lány nagyapjával ment sétálni, annak ellenére, hogy anyja nem támogatta az ötletet. Szerinte lányának sokkal több időt kellene tölteni vele egykorú gyerekekkel. Azonban ő más véleményen volt. Évekkel később kiderült, hogy kinek volt igaza...

„Gyerekkoromban, minden szombaton, nagyapámmal, az öregek otthonába mentünk azért, hogy meglátogassuk barátait. Anyu egyáltalán nem örült ennek, szerinte csak az időmet vesztegettem és ehelyett tölthettem volna több időt a velem egykorúakkal. De számomra nagyapám sokkal fontosabb volt. Mindig azt ismételgette – akkor, amikor egy beteg embert látogatsz meg, élettel ajándékozod meg.- Sosem felejtem el azt a mondatot.

Nagyon sokan voltak ebben az öregek otthonában, de még mai napig emlékszem John Séfre, Elisa Nagymamára, Énekes Simonra és Viktor a Hallgatagra. Mindegyiküknek megvolt a maga kis jellemzője, amivel a leginkább le lehetett írni őket. John például nagyon szeretett főzni, Elisa valóban egy gondos és szerető nagymama volt, Simon képes volt egész nap énekelni míg Viktor képes volt órákig hallgatni másokat míg beszélnek, ő pedig csak mosolygott. A látogatások mindig nagyon jó hangulatban teltek el, az öröm minden egyes alkalommal szemmellátható volt...

"Mikor egy beteg embert látogatsz meg, élettel ajándékozod meg."

Hosszú idő után nagyapa megbetegedett, így nem tudtam mit csinálni szombatonként, hiszen már képtelen volt eljönni velem a szanatóriumba. És akkor eszembe jutottak szavai – SOSE ENGEDD MEG, HOGY BÁRMI IS MEGAKADÁLYOZZON ABBAN, AMIT TENNI SZERETNÉL. Azonnal felöltöztem és elrohantam az öregek otthonába.

Természetesen mindenki nagyapa felől érdeklődött én meg lemondtam, hogy kórházban van, mert beteg. Nagyon nehéz és szomorú pillanat volt az. Amiután hazaértem, a kórházból hívtak azzal a hírrel, hogy nagyapa állapota súlyosan rosszabbodott, az orvosok maximum egy hetet jósoltak neki.

Azonnal felmentem meglátogatni. Leültem az ágya mellé, hogy elköszönjek tőle. Már alig-alig lélegzett. Anya pedig képtelen volt abbahagyni a sírást.

Ugyanazon délután nagyapa rengeteg virágot kapott, az asszisztensnő pedig bejelentette, hogy látogatók is érkeztek. Anya csodálkozva nézett rám és mielőtt megkérdezte volna, én már tudtam kik fognak belépni az ajtón: John a Séf, Elisa Nagymama, Énekes Simon és Vikor a Hallgatag.”

Ha tetszett ez a bejegyzés, oszd meg Megosztás Facebook-on

„Hol a buli? – kérdezték, nagyapa pedig nehezen elmosolyodott. A négy jó barátnak engedélyt adtak a szanatórium elhagyására azért, hogy meglátogathassák nagyapát. John sütiket készített, Simon énekelt és gitározott, Elisa elhozta két unokáját, Anne-t és Joyce-t, míg Viktor leült az ágy szélére és szorosan fogta barátja kezét. Négy órát töltöttünk el együtt, nem is tudom, hogyan telt el olyan gyorsan az az idő.

Eltelt egy nap, nagyapa állapota jobbá vált. Eltelt két hét, utána pedig három és nagyapa újbol elkezdett járni. Mindemellett újra evett és képes volt egyedül elmenni a WC-re. Az orvosok nem akartak hinni a szemüknek!

Az orvosok a csodával azonosították nagyapa felépülését, hazaengedték. Én, azonban tudtam, hogy mi a valódi oka ennek a szép gyógyulásnak. Nagyapa barátai gyógyították meg őt. És valóban igaz volt...

"Amikor egy beteg embert meglátogatsz, élettel ajándékozod."

Egy történet, amelyen érdemes elgondolkodni.

× Like-old oldalunkat a Facebook-on Már Like-oltam
×

Minden nap új témákat töltünk fel

Like-old oldalunkat a Facebook-on